A mesekönyv írás talán a legszórakoztatóbb és egyben lekönnyebb része volt a könyvkiadásnak. Miután megírtam a történeteket, kellett valaki, akivel együttműködve a mesék és az emlékek formát önthetnek. Én magam sajnos még a pálcikaembereket sem tudnám hiba nélkül lerajzolni, így egy jó illusztrátorra volt szükségem.
Több ajánlatot és mintát is kaptam a meséimhez és voltak egész realisztikus és nagyon meseszerű alkotások is. Nem mondom, hogy nem tudtam volna közülük tudni választani vagy, hogy az illusztrátor személyével lett volna bajom, azonban döntenem kellett, hogy kivel dolgozom együtt.
Végül Nádasi Krisz írói Facebook csoportjában találtam meg az ideális partneremet.
Kaptam az alkalmon ugyanis, hogy Fróna Zsófia írónő éppen a szárnyait próbálgatta a rajzolás és a könyvillusztrálás világában, így megkezdtük a mindkét fél számára előnyös együttműködést.
Csodáltam minden digitális vonalát, amivel a régi archív családi fotóinkból meseszerű alakok körvonalazódtak, majd keltek életre.
Zsófi úgy emlékszik vissza a kezdetekre, hogy "réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban ismerkedtünk meg..." aztán ő is magáévá tette a történetet és a családi emlékeimet - muszáj volt neki :)
Végül sok-sok hét alatt, meglett az összes eltervezett illusztráció.
Közben a korrektúrázás, szerkesztés is megtörtént, a felkért előolvasóim megírták a véleményeket a fülszöveghez, és végül a tördelésen átesett, nyomdakész anyag is elkészült.
A nyomda pedig egy külön sztorit is megérdemel majd, mert azt is csak 50 ajánlat után sikerült véglegesítenem.