Kinek köszönhetőek Gabi és Csabi mesekönyves kalandjai?

A kisfiam, Boti minden este kérlelt, hogy meséljem el Neki, milyen voltam az ő korában. Így lefekvéskor olvasás helyett sokszor egy saját, gyerekkori élményemet elevenítettem fel neki. Az egyre több elmesélt történetből végül több mesekönyvre való anyag összegyűlt, így születtek meg a Gabi-Csabi kalandjai.

Boti már 6 éves és nagyon érdekli, hogy milyen volt, amikor én és a testvérem is annyi idősek voltunk mint Ő. Éppen ezért örömmel meséltem neki különböző kalandozásunkról és amikor már a sokadik nyaralós sztorinál tartottam, egyik este véletlenül elszóltam magam, hogy ennyi történetből már akár mesekönyv is lehetne.

Aztán ez a gondolat szöget ütött a fejemben és kikértem Boti véleményét is róla. Ő örömmel támogatott benne és néhány hónap múlva már azon kaptam magam, hogy a kész anyagomhoz keresek szakértőket, akik könyv formába öntik.

Nem is olyan egyszerű a könyvírás!

Azt gondolná az ember, hogy a mesekönyv írás nem sokban különbözik a blogolástól, ám amikor a szerkesztő vagy a korrektor ráugrik a sorokra, kiderül, hogy nem is tudok olyan szépen helyesen írni magyarul... Sőt, még mielőtt ők kézhez vették volna az anyagot, már akkor az előolvasóktól olyan visszajelzéseket kaptam, amit érdemes volt megfogadnom.

Meseíró kolléganőm, Anita kislánya, Flóra volt az egyik kedvenc kritikus bétázóm, aki őszintén megmondta, ha valami nem volt jó. Ezúton is köszönöm Neki a segítséget. Többek között Anita lányai miatt lett végül csak egy rossz álom az egyik fejezetben a valóságban igazából megtörtént esemény és miattuk alakult kicsit másképpen a "Csabi elveszik" című rész is.

Az illusztrációkat készítők között is nehéz volt döntenem, de úgy érzem nagy megtiszteltetés, hogy végül Fróna Zsófia segített digitális képeivel visszaidézni családi vakációnk legemlékezetesebb pillanatait.

A végső símításokat pedig egy nagyszerű tördelőnek köszönhetem, hogy nyomdai verziót kovácsolt a mindaddig félkész termékemből.

Innen már csak az olvasókon és a gyerekeken múlik, hogy Ők is úgy tudják-e majd élvezni ezeket a sorokat amiket Nekik írtam, mint én és az öcsém, amikor átéltük ezeket a kalandokat...